A festmény elvarázsol; a levegőt ismeretlen virágok illata sűríti, az ég liláskék, ami egy közeledő viharra utal. Két alak áll, háttal nekünk, figyeli a jelenetet, alakjuk egyszerű, szinte monolitikus a buja háttér előtt. Egy ló békésen legel, a meleg barna folt a legelő vibráló zöldje ellenében. A művész színkezelése merész, eleinte szinte zavaró, de hamar egy olyan harmóniába fordul, amely egy vibráló, zabolátlan paradicsomról mesél. Az ecsetvonások szélesek és magabiztosak, a táj lényegét olyan szabadsággal fejezik ki, mely szándékosnak és spontánnak tűnik egyszerre.