Ez a megható festmény egy nyugodt pillanatot örökít meg egy kiterjedt fa alatt Velence közelében, ahol egy kis csoport ember gyülekezik a pettyes árnyékban. A jobb oldalon az művész finom ecsetvonásokkal ábrázolja a pihenő jelenetet, mely puha, hívogató légkört teremt. Az alakok impresszionista stílusban készültek, mintha bensőséges beszélgetésben vagy elmélyült gondolatokban lennének; színes ruháik élénken kontrasztálnak a gazdag zöld fűvel és lombbal. A kompozíció természetesen vezeti a tekintetet a nyugodt csoporttól balra, ahol egy csillogó vízfelület tükrözi az ég finom kékségét.

Velence az éteri égbolt előtt emelkedő harangtornyaival és kupoláival bontakozik ki a háttérben. A fény és árnyék használata finoman elmosódottá teszi a várost, álomszerű hatást kölcsönözve, mintha egy emlék lenne. A színpaletta lágy kékekből, zöldekből és aranyló sárgákból áll, ami egy meleg, napsütéses napot és enyhe szellőt idéz, nyugalmat és időtlen szépséget sugározva a jelenetnek. Az ecsetvonások élénkek, de kontrolláltak; kiegyensúlyozzák az emberi tevékenység részletességét, a víz folyékonyságát és az építészet szilárdságát. Ez a mű költői tiszteletadás a természet nyugalmának az ember jelenlétével együtt, megtestesítve az alakok intimitását és Velence tájának nagyszerűségét.