A műalkotás úgy bontakozik ki, mint egy nyugodt álom, tele kecses fákkal, amelyek finoman lengenek egy ködös háttér előtt. Finom ecsetvonásokkal elkészítve a festmény meghívja a nézőt egy békés birodalomba, ahol a természet uralkodik. A lágy, folyékony vonalak a mozgás érzését keltik; úgy tűnik, hogy a felhők és a fák sziluettjei egy finom táncban vesznek részt, miközben a békés táj történeteit suttogják. A virágokat finom, de élénk rózsaszín és levendula árnyalatokban örökítik meg, ami figyelemreméltó kontrasztot teremt a jelenetet uraló hideg kék és szürke tónusokkal. Így az alkotás gyönyörű szimfóniává válik a színekkel, szorosan kapcsolódva a nyugalom és a reflexió érzelmi hatásaihoz.

A kompozíció ügyesen egyensúlyozza a fák, ágak és felhők elhelyezését—minden elem harmóniában van, hogy mélységet és perspektívát teremtsen. A művészet mély megbecsülést mutat a természet szépsége iránt, és a festő technikája olyan textúrákat hoz létre, amelyek lehetővé teszik, hogy a szemeink felfedezzék a legapróbb zugait is. Szinte hallani lehet a levelek susogását és a természet lágy hangjait, amelyek e festői beállításokat kísérik. Ez a mű hagyományos kínai tájak ihletésével készült, visszhangot adva annak az örökségnek, amely nagyra értékeli az ember és a szabad természet közötti kapcsolatot. Wu Hufan gondos ecsetvonásai nemcsak esztétikai szépséget közvetítenek, hanem elmélyítik érzelmi kapcsolatunkat a természet csodáival, így az alkotás a modern kínai tájfestészet útjának fontos része.