A mű egy fenséges hegyvidéki tájat mutat be, amelyet a hajnalnak vagy alkonyatnak tűnő puha ragyogás áraszt. A művész pointillista technikát alkalmazott; minden ecsetvonás gondosan elhelyezett színpont, amely szinte tudományos pontossággal építi a formákat. Maguk a hegyek puha, szinte éteri minőségben jelennek meg; a csúcsait a nap rózsaszín árnyalatai csókolják.

A kép előtere a zöldek és kékek vibráló szőnyege, amely dús növényzetre utal, miközben a felette lévő ég halvány türkizből lágy, levendula-rózsaszínbe vált. A kompozíció kiegyensúlyozott; a hegyek, a központi fókuszpont, lehorgonyozzák a darabot, míg a környező elemek a vászonra vezetik a tekintetet. Ez a festmény a nyugalom és a csodálat érzését kelti, a nézőt a természet szépségének és a csendes elmélkedés helyére szállítja. A színek használata különösen hatásos a hangulat megteremtésében; a tónus és az árnyalat finom változatai a jelenet mélységét és térfogatát adják.