Ezt a művet szemlélve azonnal egy olyan világba repülök, amelyet a trópusok meleg fénye ölel körül. A központi alak, egy elbűvölő tekintetű nő, egy vibráló gyümölcsöt tart a kezében; formája és színe visszhangzik a nő napcsókolta bőrén. A vörös pareója, amelyet arany motívumok díszítenek, életet lehel a háttér földszíneibe. A kompozíció gondosan rendezett, másodlagos alakokkal, akik látszólag a saját szabadidős tevékenységeikben vesznek részt, a nyugalom érzését keltve. A merész körvonalak és az egyszerűsített formák használata – szinte ólomüveghez hasonlóan – időtlen és szimbolikus minőséget kölcsönöz a festménynek. Egy idilli szépségű és elmélkedésre alkalmas helyről beszél.