A mű szigorú, szinte nyugtalanító csendéletet mutat be. A középpont kétségtelenül a halott halak választéka, amelyek formái durva felületen, talán asztalon vagy földön helyezkednek el. Maguk a halak, amelyek tompa vörösek, fehérek és barnák palettáján jelennek meg, zsigeri minőséget mutatnak; élettelen szemeik és nyitott szájuk hozzájárulnak a festmény általános halandósági érzéséhez. Egy nagy, zöld kerámia korsó emelkedik ki a jobb oldalon, alakja kontrasztot alkot a halak és más elemek organikusabb formáival. A háttér egy tengeri tájra utal, víz és égbolt felvillanásával, ami kontextuális mélységet ad a kompozícióhoz. A művész technikája, ami a laza ecsetvonásokban és a fény-árnyék játékának hangsúlyozásában nyilvánul meg, a közvetlenség és a nyersesség érzetét kelti.