Ebben a megható jelenetben egy alak hanyatt fekszik, elmerülve az alvásban, egy egyszerű ágyon. A tompa megvilágítás és a visszafogott színpaletta az introspekció és a magány légkörét teremti meg. A lágy kékek és szürkék dominálnak a jelenetben, tükrözve az alvás nyugalmát. Egy kis, kissé melankolikus bohócbaba őrködik, hozzáadva egy kis szeszélyt. A festmény ecsetvonásai lazának és kifejezőnek tűnnek, hozzájárulva az álomszerű minőséghez. Ez, a téma sebezhetőségével kombinálva, csendes elmélkedés érzetét kelti, valamint a belső világ felfedezését. A művész mesterien használja a korlátozott színeket, hogy a nézőt a bemutatott pihenő pillanatába vonja.