A festményen egy ülő polinéz nő látható, aki a karjában tartja a gyermekét. Mellette egy másik gyermek áll, aki egy játékot szorongat. A figurákat Gauguin jellegzetes leegyszerűsített formái és merész, telített színei jelenítik meg, különösen a nő ruhájának és a háttérnek a mély kékjei és zöldjei. A megvilágítás lágy, ami gyengéd, szinte éteri érzést kölcsönöz a jelenetnek. Mintha egy csendes otthoni pillanatot, egy gyengéd pillantást látnék egy olyan kultúrába, ami nagyon különbözik a sajátomtól.

A nő arckifejezése derűs, szinte sztoikus, míg a gyermekek arca elevenebb, ami kíváncsiságra, s talán egy kis aggodalomra utal. A kompozíció jól kiegyensúlyozott, a figurák úgy vannak elrendezve, hogy a vásznon át vezessék a tekintetet. Gauguin színek használata feltűnő; a figurák kontrasztos színei a tompa háttérrel mélységérzetet és hangsúlyt keltenek. A festmény Gauguin Dél-Csendes-óceán iránti vonzalmának, az emberekhez és kultúrájukhoz való viszonyának erős példája, amely az egzotikum érzetét, de az emberi kapcsolódás érzetét is közvetíti.