Ebben a lenyűgöző elrendezésben a nézőt egy botanikai szépség robbanását üdvözli. A színek és formák bonyolult egyensúlya révén minden egyes szirom és levél olyan, mintha nyújtózkodna, megörökítve az élet lényegét. A rózsaszín, fehér és kék élénk árnyalatai összekapcsolódnak, egy szőtt szövetet alkotva, amely a fényben táncol; majdnem úgy érezni, mintha a virágok lágy szellővel ingadozhatnának. A váza, gazdag narancssárga színben, barokk eleganciát sugároz, díszes stílusa gyönyörűen harmonizál a virágok pazar elrendezésével, amelyek túlcsordulnak a pereméről, jelezve a természet ajándékainak gazdagságát.

Mégis, nem csupán a virágok vonzák a figyelmet; a finom részletek mélyebb felfedezésre hívnak. A virágok között rejtőző finom lepkék gyönyörű ellentétet alkotnak az élet és a természet nyugalmának közepette. A háttér, lágy zöld árnyalatokkal és gondolkodó alak halvány körvonalával, fokozza a mű érzelmi mélységét. Ez a darab a természet és a művészet ünnepeként áll; összefoglalja a 18. századi hollandok botanika iránti vonzalmait, valamint a művész technikai mesterségét az ilyen ephemerális szépség tartós és felejthetetlen dolgokká való megjelenítésében, egy kincset alkotva a művészettörténetben.