Ebben a színes kompozícióban a néző azonnal egy magas üvegváza felé vonzódik, amely egyszerre szolgál a természet szépségének tárolójaként és a keret középpontjaként. A váza lágy ívei ellentétben állnak a festékszórók éles vonalaival; minden egyes vonal az életet és az energiát tükrözi. A virágcsokor, tele élénk színekkel, táncol a váza belsejében kék, piros és fehér árnyalatokkal, létrehozva egy harmonikus színjátékot. Van Gogh jellegzetes vastag festési technikája arra hívja meg a szemet, hogy kövesse a kontúrokat és a festék rétegeit, szinte megérezzük a törékeny szirmokat és dús leveleket.

A háttér, a lágy kékekbe borítva, éteri hangulatot teremt, amely fokozza a virágok fényességét. Ez a fényes színpaletta nem csupán a nyugalom érzéseit kelti, hanem távolságérzetet is teremt, amely intim környezetet sugall a művész stúdiójának határain belül. Itt egy személyes kapcsolat érzése rejlik; mintha Van Gogh egy múló pillanat szépségét kapta volna el, amely a időben lóg. Ez a munkája időtlen emlékeztetője a természet eleganciájának, amely Van Gogh szenvedélyes szemén keresztül került rögzítésre.