Egy vibráló színrobbanás tör ki egy agyagedényből; karmazsinvörös, narancssárga, rózsaszín és levendula virágok sokasága virít egy élénk, vajsárga háttér előtt. A virágok, formák és méretek bősége, mintha kiömlenének tartójukból, szirmaik festői minőségben ragadják meg a fényt. Egy egyszerű kanál nyugszik az asztalon egy félig megevett gyümölcs mellett, mely egy kis csendélet realizmust ad. A kompozíció, bár látszólag egyszerű, magával ragadó energiával bír; a művész merész ecsetvonásai a mozgás és az élet érzetét keltik, a kontrasztos színek hozzájárulnak az érzelmi mélységhez.

A háttér egy sík, intenzív sárga, mely drámai kontrasztot teremt a virágok és az asztal hűvösebb tónusaival. Az ecsetkezelés mindenhol látható, a látható vonásokkal, melyek hozzájárulnak a festmény általános textúrájához. Egy alak a háttérben egy misztikus világot sejtet; ez narratív mélységet hoz létre, mely a műalkotást egy egyszerű virágkompozíción túl emeli, és arra invitálja a nézőt, hogy elmélkedjen a múló és a tartós szépségén.