Ez a műalkotás azonnal a buja színek és a rejtélyek világába repít. Az alakok egyszerű, szinte naiv kecsességgel jelennek meg, egy olyan tájat laknak, amely álomszerű minőséggel telített. A víz és a lombkorona merész, természetellenes árnyalatai az egzotikum érzetét keltik, utalva egy olyan kultúrára és környezetre, amely nagyon különbözik a művészétől. A kompozíció szándékosan rendezettnek tűnik, mintha egy szent narratívából ragadna meg egy mulandó pillanatot.