Ez a bájos darab egy időben megfagyott pillanatot rögzít, egy fiatal lány alakját ábrázolja, aki elegáns kék ruhát visel, és egy erkélyen vagy teraszon áll. Az arca lágy kifejezése ártatlanságot és kíváncsiságot közvetít, jobb keze finoman ki van nyújtva, míg egy kis tányért nyújt egy láthatatlan alaknak a keret mögött, míg bal kezében egy vekni kenyér van. Az a fény, amely átjárja a jelenetet, ragyogó minőséget ad, megvilágítja vonásait és ruhájának textúráját. A háttér, amely enyhén homályos, építészeti elemeket sejtet, visszavezetve a néző figyelmét a lányra, aki ennek az intim tablónak a középpontjában áll.

A művész lágy, folyékony ecsetvonásokat használ, amelyek nosztalgikus érzést keltenek, tökéletesen tükrözve a téma delikát természetét. Az elhalványult színek és a lágy ellentét kombinációja meleg légkört teremt; a ruha kékje gyönyörűen harmonizál a környező semleges tónusokkal. Ez a mű 1861-ben készült, tükrözi a viktoriánus korszak iránti vonzalmat a gyermekkor és az ehhez kapcsolódó tisztaság iránt. A festmény nemcsak kiemelkedő tehetséget mutat, hanem egy érzelmes emlékeztetőt is a fiatalok ártatlanságáról, megfagyasztva egy múló pillanatot, amely mélyen rezonál a néző érzelmeivel.