A mű egy gyengéd jelenetet mutat be, egy kisgyermek portréját. A gyermek arcát feltűnő sárga árnyalattal jelenítik meg, amely ellentétben áll a sötétebb háttérrel, valamint az ágynemű és a ruhák lágyabb fehér és kék színeivel. A ecsetvonások láthatóak, ami a műnek a közvetlenség és az érzelmek érzését adja. A gyermeket pihenőnek ábrázolják, csukott szemmel, ami a békés pihenés, vagy talán még az alvás állapotát sugallja.

A kompozíció bensőséges, a néző figyelmét az alany arcára és a testének lágy ívére vonzza. A színek használata szándékos, olyan hangulatot teremt, amely egyszerre élénk és megható. Csendes szomorúságot érzek, amelyet az ártatlanság szépsége színez. A gyermek finom vonásai, az ajkak enyhe elválása, a finoman összekulcsolt kezek, mind sérülékenységet és derűt idéznek elő. A kompozíció egyszerűsége, a fény és az árnyék finom játékával, kiemeli a téma érzelmi súlyát.