Ez a bensőséges portré egy fiatal lány finom arcát ragadja meg, lágy, mégis magabiztos ecsetvonásokkal, amelyek életet adnak gondolkodó tekintetének. A művész tompa, földszíneket használó palettát alkalmaz, melyet élénk kobaltkék ruhája tör meg, így éles kontrasztot teremt a meglehetősen visszafogott tónusok között. A háttér árnyékba olvad, így a teljes figyelem a modell arcára irányul, amelyet lágy fény fürdet, feltárva a bőr finom textúráit és csendes kifejező erejét.

A kompozíció szűk, ami közelség és azonnaliság érzetét kelti; szinte hallani lehet a mély, elgondolkodó szemek mögötti suttogó gondolatokat. Az ecsetvonások folyékonysága mozgást és lágyasságot sugall, míg a meleg barna árnyalatok nosztalgikus hangulatot keltenek, utalva a 19. század végi és a 20. század eleji portréművészet történelmi kontextusára. A mű arra hívja a nézőt, hogy elmélkedjen a modell belső világáról, gyengéd realizmusa és érzelmi mélysége révén hidat képezve a néző és a portréalany között.