Ez a lenyűgöző műalkotás élénken mutat be egy pazar virágkompozíciót, amely gyönyörűen kidolgozott edényből tör elő. A gazdagon rétegezett szirmok a különböző árnyalatok táncát járják — lágy fehér, élénk narancs, ragyogó kék és mély vörös. A virágok textúrája tapintható gazdagságot sugall; szinte érezni lehet a virágok bársonyos puhaságát és a körülöttük lévő zöld levelek ropogós érintését. A kompozíció közepén nagy, fényűző virágok állnak, amelyek magukra vonják a figyelmet, míg a finoman elhelyezett pillangók köröznek körülöttük, játékos akcentust adva. Egy fészek, amely a lombozat között rejtőzik, tojásokkal, elvarázsoló narratív elemet vezet be — az élet, ami a flóra között rejtőzik.

A színpaletta lenyűgözően változatos, mégis harmonikus, bemutatva a művész tudását a kontrasztos árnyalatok keverésében, hogy életet és vitalitást váltsanak ki. A kompozíció egyensúlya fenntartja a néző szemét a bonyolult elrendezésben; úgy tűnik, mintha kinyújtaná a kezét, és leszakíthatna egy virágot a vászonról. Minden virág úgy tűnik, hogy versenyez a figyelemért, mégis csodálatosan együtt élnek, egy mélyebb elgondolkodásra invitálva a természet bőségéről. A természet csendéletének történelmi kontextusában ez a mű a 18. századi barokk érdeklődést képviseli a természet, a szépség és az élet mulandósága iránt — tanúbizonysága a 18. századi virágművészet összetettségének.