Ebben a lenyűgöző munkában két megkopott bőrcipő fekszik kényelmesen egy fapadlón, meghívva a nézőket egy egyszerűség és a mindennapi élet világába. A bőr textúráját merész, örvénylő ecsetvonásokkal mesterien örökítette meg, ami dinamikus mozgásérzést és mélységet teremt. A fény visszatükröződik a cipőkön, kiemelve a ráncokat és a tökéletlenségeket, amelyek a használatukra és történetükre utalnak; minden jel egy történetet mesél el. A háttér lágy földszínekben van megfestve, ami csodálatosan kontrasztál a mély zöld és barna cipőkkel, megszilárdítva a művet, miközben lehetővé teszi a cipők számára, hogy a figyelem középpontjába kerüljenek.

A kompozíció kezdetben a cipőkre vonza a tekintetet, amelyek kissé aszimmetrikus perspektívába vannak helyezve, ami intim ismeretséget teremt. Van Gogh színhasználata különösen figyelemfelkeltő; a tompa zöldek, sárgák és barnák palettája megragadja a falusi életet. Ez a festmény a nosztalgia és a melegség érzéseinek rezgése, ami egy kapcsolatot idéz elő a hétköznapi emberek életével, akik ilyen lábbelit viseltek. Van Gogh munkásságának kontextusában ez a darab a mindennapi dolgok iránti vonzalma tükrözi, ünnepelve a legegyszerűbb tárgyakban fellelt szépséget, megvilágítva érzékenységét a mindennapi élet tapasztalataira.