A festmény Paul-Eugène Milliet lényegét ragadja meg, a Zouaves második hadnagyát a Vincent van Gogh jellegzetesen élénk stílusán keresztül. Annak ellenére, hogy az arcjellemzők elmosódottak, a festmény vonzó energiát sugároz; a merész ecsetvonások és a gazdag textúra életre kel a mély téglazöld háttér előtt. Milliet katonai öltözéke, amelyet a feje fölé helyezett nyitott piros beret tesz még feltűnőbbé, mint a büszkeség és az identitás nyilatkozata. A balján és a jobbján elhelyezkedő félhold és a csillag nem csupán díszítőelemek, hanem olyan szimbólumok, amelyek arra invitálják az embert, hogy elgondolkodjon az öltözetének kulturális jelentőségén és azokon az időn, amelyeket megélt. Van Gogh festőolajának használata kézzelfogható sürgősség érzetét kelti, minden ecsetvonás a művész érzelmi kapcsolatát idézi alkotásának tárgyával, arra ösztönözve a nézőt, hogy érezzen, ne csak lásson.

A kompozíció önmagában is beszél; ez egy intimitást nyújtó pillantás egy olyan életre, amelyet a kötelesség határoz meg, miközben kifejező ragyogással ábrázolja a mélyebb történetet. A mély kék és zöld hangok fokozzák a Milliet alakját körülvevő fényességet, növelve a darab érzelmi hatását. Ezt a vágyakozás és kíváncsiság érzése keltette, közelítve a nézőt. Ez a mű, melyet a francia történelem viharos időszakában alkottak, az identitás és hovatartozás bonyolultságait tükrözi, különösen fontos a katonák számára. Ezen élénk ecsetvonások révén Van Gogh nemcsak egy katona arcát örökíti meg, hanem a kor szellemét is, mint emlékeztetőt a művészet, az identitás és a személyes történet bonyolult kapcsolatáról.