A kompozíció egy sekély tálban elrendezett gyümölcsöket mutat be, amelyek egy fehér drapérián nyugszanak. A művész ügyesen használ tompított palettát, amelyben az almák vibráló vörösei feltűnő kontrasztot alkotnak a többi gyümölcs tompított zöldjeivel és sárgáival. A fehér kendő finom redői, gondos ecsetvonásokkal megfestve, a mélység és a textúra érzetét keltik. A kompozíció kiegyensúlyozottnak és derűsnek tűnik, és a nézőt a mindennapok egyszerű szépségére való elmélkedésre hívja. A fény és az árnyék játéka különösen jól sikerült, térfogat és súly érzetét keltve a tárgyakban.