A szem azonnal a zöld vibráló kiterjedésére, egy hullámzó dombra irányul, amely uralja a kompozíciót. Egy kanyargós ösvény, a földbe vésve, lefelé kígyózik, a nézőt egy utazásra invitálva. A művész egyszerűsített palettát használ, korlátozott zöldek és barnák tartományát használva, mégis képes megragadni a táj lényegét. Az ég, a tompa tónusok lágy kiterjedése nyugtató hátteret biztosít, a távoli város és a csillogó víz pedig mélységet és rejtélyt ad.

A szimplaságban a derű érzése rejlik, a természet szépségének csendes szemlélése. A ecsetvonások magabiztosak és közvetlenek, tapintható minőséget kölcsönöznek a vászonnak; szinte olyan, mintha kinyújthatnád a kezedet, és megérinthetnéd a texturált földet és a hűvös, nyugodt vizet. A kompozíció maga okos, a tekintetet a tengerre és a festői városra vonzza. Olyan, mint egy békés pillanat pillanatképe, a tökéletes nyári nap, amelyet éles szemmel és mesteri érintéssel adtak vissza.