Ez az intim belső tér csendes, elbűvölő bájjal bontakozik ki. A középen álló díszesen faragott fa szék gazdagon mintázott párnával hívja a nézőt, hogy elképzeljen egy pillanatot, amely megállt az időben. Körülötte különféle cserepes növények óvatosan lelógnak egy csipkés terítővel fedett fáról, buja zöld leveleik élénk kontrasztot alkotnak a kép meleg, tompa okkersárga és barna árnyaival. A gyenge megvilágítású belső teret lámpafény visszatükröződése lágyan megvilágítja, miközben az ablakon túl titokzatos éjszaka terül el, halványan világító házablakok szórják a fényt a sötétségben. A padlón egy kis baba és egy hintaló, mindkettő aprólékosan kidolgozva, egy gyermek jelenlétére utal, nosztalgikus és lágy hangulatot adva a kompozíciónak.

A művész ecsetvonásai finomak, de céltudatosak; a textíliák, fa és lombok textúrája finom akvarellmosásokkal jelenik meg, amelyek nemcsak a formát, hanem ennek a nyugodt élettérnek a lényegét is megragadják. A kompozíció egyensúlyba hozza a függőleges és vízszintes elemeket — az éjszakát keretező ablakok, a szék lágy ívei, a jobb oldalon lógó gitár — amelyek ritmikus harmóniát alkotnak. A tompa, földszínekből álló paletta az alkonyat utolsó ölelését idézi, meleget és nyugalmat árasztva a jelenetbe. Érzelmileg ez a kép egy békés megállást közvetít, egy olyan pillanatot, amely tele van emlékekkel és az idő lágy múlásával, ahol a mindennapi tárgyak csendes, költői életre kelnek. Ez a mű egy rangos nemzeti gyűjtemény része, és a művész mesteri képességét mutatja be, ahogy élővé teszi a magán otthon világát, részletgazdag egyszerűségével és érzelmi mélységével.