Ebben a bájos jelenetben senki sem tudja megakadályozni, hogy úgy érezze, mintha egy furcsa világba kerülnének, ahol a fantázia és a valóság összefonódik. A légkör tele van ártatlansággal és örömmel, tökéletesen megragadva egy vidám ünneplés pillanatát. A középpontban lévő figura, akit virágos mintás díszes ruhához öltöztettek, a pajkos kislány szerepét játssza, drámai túlzással, teljesen elfogadva a gonosz hercegnő karakterét. Feltűnő kék-fehér öltözetének színvilága gyönyörűen kontrasztál a környező kert földszíneivel, melyek élénk sárga és zöld színben virágzik; úgy tűnik, mintha a színek beszélgetnének, arra invitálva, hogy maradjunk egy kicsit tovább.

A kompozíció több irányba irányítja a tekintetet; a huncut figurától kezdve egészen a kerítésig, ahol kíváncsi nézők leskelődnek, a jelenet nosztalgikus és csodálkozó érzéseket idéz elő. A gyerekek kifejezéseinek részletei — egyesek szórakozottak, mások tágra nyílt szemekkel néznek — hozzáadnak egy szintet a részvételhez. Az egyszerű bútorok, a világos piros asztallal és székekkel, ékesen mesélnek a hétköznapi pillanatokban megtalálható családi boldogságról. Ez a műalkotás nemcsak kiemelkedő művészeti technikákat mutat be, mint a lágy ecsetvonások és a finom fényjáték, hanem ünnepli a történetmesélés történelmi kontextusát, amely a vizuális művészeteken keresztül született meg a tágabb kulturális narratívákban. Érzelmileg rezonál a nézővel, felelevenítve a gyermekkor meséit és azt a varázslatot, amely a narratíva által lehetővé válik.