A műalkotás egy bájos jelenetet mutat be, amely tele van a tintafestés egyszerű kegyével. Egy nagy fa rögzíti a kompozíciót balra, vastag, texturált törzse egy földelő elemet biztosít. A lombkorona finom megjelenítése gyönyörűen kontrasztban áll a fa szilárd formájával, mélységérzetet keltve. Az előtérben egy csoport alak gyűlik össze egy kút körül, arckifejezésük tiszteletet fejez ki. Egy tábla lóg a közelben, szövege narratív réteget ad a jelenethez; arra ösztönöz bennünket, hogy emlékezzünk a kútfúrókra, amikor vizet iszunk. Az egész kompozíció a földszínek és a tompa zöldek tompított palettájában jelenik meg, ami lágy, szinte nosztalgikus minőséget kölcsönöz a műnek. Az ecsetvonások jellegzetes folyékonysággal bírnak. Olyan, mint egy csendes pillanat, amelyet az egyszerűség és a mélység keverékével ragadtak meg.