Ez az intenzív fekete-fehér metszet érzelmekkel és narratív mélységgel teli mestermű. A központi jelenet egy drámai, szinte színházi pillanatot ragad meg: egy nő kétségbeesetten kapaszkodik egy férfiba, teste rajta fekszik, mintha meg akarná akadályozni távozását vagy mély kétségbeesést fejez ki. A férfi, aki koszorút visel és köpenyt, zavartnak tűnik – kezét a fejéhez emeli, mintha fájdalmat vagy gondolkodást jelezne. Mögöttük egy karddal és koronával rendelkező éber alak áll, ami feszültséget és tekintélyt ad a kompozíciónak. A nehéz függönyök bonyolult mintázata és a gazdagon díszített tapéta fokozza a pompa és a bezártság érzetét.

A művész finom vonalvezetésével és keresztárnyékolásával egy chiaroscuro hatást teremt, amely mélyíti a jelenet érzelmi súlyát. A puha anyagok és a kemény építészeti elemek kontrasztja stabilizálja a kompozíciót, míg az előtérben álló két angyalkép a feszült hangulat mellett megható ártatlanságot visz a képbe. Ez a metszet a 19. századi romantika intenzív érzelmek, középkori és reneszánsz témák, valamint erkölcsi konfliktusok iránti vonzódását testesíti meg – a nézőt egy szenvedéllyel, kétségbeeséssel és hatalmi harcokkal teli pillanatba vonja be.