Ez a kifejező fekete-fehér illusztráció a nézőt egy nyugodt, ám kissé szürreális belső térbe vezeti. A kompozíció központjában egy részletgazdagon megrajzolt könyvtárszerű szoba áll, ahol egy férfi egy díszes karosszékben olvas, mellette hatalmas, rácsos ablak áll. Egy nő a zongoránál ül, testtartása úgy tűnik, mintha megállt volna egy zenemű előadásában; finom alakja éles kontrasztot alkot a körülötte lévő nehéz, díszes bútorokkal. A kép két oldalát magas, gazdagon díszített függöny keretezi, sötét keretet alkotva, amely a tekintetet a középpontba vonzza. Fent, az éteren lebegni látszó, vidáman táncoló nők csoportjának szellemképe köszön vissza — könnyedségük és energikus mozgásuk élesen ellenpontozza az alattuk lévő nyugodt csendet.

A művész mesteri keresztárnyékolási technikája és finom vonalvezetése textúrát és mélységet ad az építészeti részleteknek, valamint a bonyolult mintáknak. A monokróm színpaletta erősíti az időtlen, elmélkedő hangulatot, míg az apró, természetfeletti elem az inspiráció, képzelet és emlékezet témáira hívja fel a figyelmet. Történelmileg ez a mű a 20. század eleji illusztráció művészetének lényegét ragadja meg, gondos technikával és romantikus miszticizmus érintésével — élénk feltárása a csendes intellektuális és érzelmi világoknak, amelyeket az ellenőrzött fény, árnyék és kompozíció elevenít meg.