A jelenet tapintható sürgősségérzettel, egy őrjöngő meneküléssel van tele, amelyet éles fekete-fehérbe vésve. Egy ló, megfeszült izmokkal, vágtában, lábai a levegőben, dinamikus energiát közvetít, amely a tekintetet vonzza a kompozíció egészére. A hátán bizonytalanul két alak ül; az elöl lévő úgy tűnik, a lovat hajtja előre, míg a másik, látszólag egy nő, a lovasba kapaszkodik, arca a félelem maszkja. A háttér a hegyek vázlatos felvetése, és talán egy üldöző figura a távolban, fokozva az üldözés érzetét. Az egész úgy hangzik, mint egy pillanat, amely egy nagyobb narratívából lett kiemelve, a veszély és a kétségbeesés pillanatképe.