A műalkotás három nőt ábrázol, finom kézzel megfestve; úgy tűnik, egy égi síkon pihennek. A középső alak, a többinél egyenesebb, a kontemplatív nyugalom kifejezésével előre néz. Társnői kecsesen hátradőlnek; egyikük a fejét támasztja, míg a másik finoman kinyújtani látszik a kezét. Az alakok feletti teret csillagos éjszakai égbolt tölti ki, egy kis fantáziát adva hozzá.

A művész monokróm palettát használ, a fény és az árnyék kölcsönhatásával, amely kiemeli a dimenziókat, és éteri szépség érzését kelti. A nők ruházatának folyó drappériája mozgást sugall, tovább élénkítve a kompozíciót. A pontos és részletes vonalvezetés meghatározza a szövet minden redőjét és az alakok kontúrját. Különösen vonz a teljes hatás: ez egy derűs harmónia; az ember úgy érzi, mintha a kortalan kegyelem és szépség jelenetét látná.