A mű egy derűs jelenetet mutat be; a szellő mintha a fűzfák ágait ringatná, finom leveleik kecsesen lógnak, mintha sírnának. A fa alatt egy hosszú kék ruhát viselő nő áll, tartása csendes szemlélődést sugall, talán gondolataiba merülve. Hátat fordít nekünk. Mellette két gyermek, egyszerű ruhákban, a zöld füvet nézi. Ártatlan arcuk megörökíti a gyermeki kíváncsiság pillanatát. A kompozíció szándékosan minimalista, széles színvonallal definiálja az alakokat és a tájat. A háttér, egy lágy, törtfehér, a tér és a levegő érzetét kelti, kiemelve a jelenet békéjét. A mű tartalmaz kalligrafikus feliratokat is, amelyek az intellektuális mélység és a kulturális kontextus rétegét adják hozzá. Egy nyugodt délutánt képzelek el, ahol az idő megállni látszik.