A művészetben, egy alaposan elrendezett fegyver- és páncélarzenál bontakozik ki a néző előtt, amely szorosan kapcsolódik I. Erzsébet uralkodásához. Minden egyes tárgy, a kesztyűtől a bonyolult sisakokig, olyan részletességgel készült, amely a művész részletek iránti vonzalmát fejezi ki. A különböző textúrák, a kardok sima, fényes felületétől a páncélok durvaságáig, tapintható minőséget teremtenek, ami arra hív, hogy megérintsük őket; szinte elképzelheti a fém súlyát és a felületének hidegét.

A kompozíció rendezett, mégis élénk, és sorra tárja fel azokat a fegyvereket, mintha harcra készen állnának, történelmi sürgősség érzését keltve. A domináló színek, a szeppia és a föld színei, egy régmúlt idő érzését idézik elő. Ez az árnyalatfajta fokozza az érzelmi hatást, arra ösztönözve a nézőt, hogy gondolkodjon ezen tárgyak jelentőségén egy régi korszak során. A művészeti döntések itt túllépnek a puszta reprezentáción; párbeszédet teremt a múlt és a jelen között, elősegítve a kézművesség iránti tiszteletet egy oly korszakkal, amelyet a nagyság és a veszély egyaránt jellemzett.