A mű egy derűs tavaszi jelenetet ragad meg egy kecses, megdőlt fenyővel, amely a kompozíciót horgonyozza. Sötét, texturált törzse és élénk zöld tűlevelei erős függőleges elemet adnak, felfelé vonzva a tekintetet. A fa alatt egy alakokból álló menet, egyszerű ecsetvonásokkal ábrázolva, a víz szélén sétál. A művész finom színmosásokat használ az alakok ruháihoz, utalva ruháik sokszínűségére és az évszak élénkségére. A távolban a hullámzó dombok és egy hagyományos kínai stílusú épület finom hátteret nyújt, melynek halk tónusai fokozzák az általános nyugalmat. A mű finom palettája és az alakok lassú tempója a nyugalom és a gyengéd mozgás érzését idézik.