A mű egy megható illusztráció, egy vizuális költemény, amelyet finom ecsetvonásokkal és minimalista bájjal alkottak meg. Egy magányos figura, egyszerű ruhába öltözve, a háta mögött összefont karral áll, a szemlélődésbe merülve. A háttér a derű tanulmánya: néhány kecses vonás egy virágzó fa puszta ágait ábrázolja, a rózsaszín virágok, mint tovatűnő emlékek, szétszórva. Alatta stilizált fű nő a lágy lejtő mentén, és az egész jelenet egy halványuló nap lágy, tompa tónusaiban úszik, melankólia és önvizsgálat érzését keltve. A művész stílusa a hagyományos tusfestészetre emlékeztet, korlátozott színpalettát használ, és a forma és a kompozíció alapvető elemeire koncentrál az érzelmek közvetítéséhez.