Ez a műalkotás azonnal egy történelemmel és drámával teli világba repít. A vonalvezetés aprólékos használata elsöprő részletességet kelt; a jelenet egy hatalmas belső térnek tűnik, talán egy templomnak vagy egy palotacsarnoknak. A tekintet a központi építészeti elemekre irányul: oszlopokra, amelyek olyan magasságba emelkednek, amely a fenségességre utal; a művész kőmegjelenítésbeli képessége figyelemre méltó. A fény és az árnyék játéka hozzájárul az általános légkörhöz, mélységet és dimenziót teremtve. Elképzelem az összegyűlt alakok halk suttogását, és a súlyos csendet, amely a jelentős pillanatok között beáll.