A műalkotás azonnal visszarepít a múltba, egy nyüzsgő tér szépia hangulatú visszhangjába. A művész vonalmunkájában való jártassága tagadhatatlan; minden ecsetvonás, minden keresztirányú vonal gazdag részletességgel járul hozzá. Úgy érzem, mintha ott állnék, és beszívnám a levegőt. Az előtérben látható alakok, egy nő és egy gyermek, olyan gyengédséggel vannak megjelenítve, amely magával ragad, és emberi kapcsolatot kínál az építészet nagyszerűségével. Ez egy olyan jelenet, amely egyszerre konkrétnak és időtlennek tűnik – egy finom pontosság- és érzelemegyensúllyal megragadott pillanat.