A műalkotás a nyugodt tájképével ragadja meg a tekintetet, a pásztori egyszerűség egy jelenete, amelyet egy olyan stílusban jelenítenek meg, amely egyszerre antik és intim módon ismerős. Három alak egy egyszerű asztal köré gyűlik, egy vidám pillanatban vesznek részt, talán teát vagy bort élvezve. A testtartásuk a nyugodt barátságról, a festmény szövetébe szőtt gyengéd intimitásról árulkodik. Egy szamár áll a közelben, jelenléte a mindennapiság érintését adja, a jelenetet a valóságba helyezi. A művész finom érintéssel használja a tintát és az ecsetet, így lágy, szinte éteri minőséget hoz létre az összhatásban.