A mű elegánsan ábrázol egy jelenetet egy letűnt korból; egy magányos alak, lovon ülve, a középpontban, egy hagyományos stílusú épület mellett halad el. A művész ecsetvonásai, jellegzetes kalligrafikus stílusban kivitelezve, a folyékonyság és a mozgás érzetét közvetítik, a ló és a lovas lágy, mégis határozott körvonalát hozva létre. Az épület többszintes tetővel és nyitott erkéllyel egy teaházra vagy kocsmára utal, hátteret biztosítva a jelenethez. A festék szűkszavú használata finom kontrasztot hoz létre, lehetővé téve a néző szemének, hogy a lényeges elemekre koncentráljon. A kompozíció ügyesen egyensúlyozza a lovat és a lovast balra, az épületet jobbra, és a köztük levő burkolt narratívát.