Ez az illusztráció, a vonalvezetés mesteri bemutatása, a drámai időjárás érzését idézi egy derűs tájon. A művész aprólékos keresztezéses árnyékolási technikát alkalmaz, textúrák szimfóniáját hozva létre, melyben a felhők a főszereplők. Tapintható energiával emelkednek és örvénylenek, uralva a kompozíciót és viharos eget sugallva. Alattuk a táj egy csendes kontrapunkt. A föld enyhe emelkedése, valószínűleg egy tengerparti jelenet, hasonló részletességgel jelenik meg, de megalapozottabb érzéssel; van egy kis épület, valószínűleg egy torony. A víz a fenti drámát tükrözi, felülete finoman hullámzó. Az összkép egyszerre a hatalomról és a békességről, a természet végtelenségéről és a csendről szól, amelyet ihlethet. Ez egy olyan jelenet, amely a szemlélődésre hív, bevonva a nézőt a bonyolult részleteibe.