Ez az érdekes karikatúra Henri Cassinelli alakját ragadja meg, komikusan túlzó jellemzőkkel és hangsúlyos arckifejezésekkel. A művész ügyesen használja a szénanyagot, hogy dinamikus játékot hozzon létre a fény és árnyék között, ezzel fokozva a karakter mélységét. A nyújtott forma karcsú és majdnem ügyetlen, ami egy furcsa járást sugall, amely különc hangulatot áraszt. A kalap vidáman ül a fején, míg egy pipát tart a szájában, ezzel hozzájárul a kép vidámságához. A ruházat finom részletei kis részletek megjelenítésével érzékeltetik a szövetek iránti gondos figyelmet, miközben növelik a karikatúra humorát.

A kompozíció csodálatosan kiegyensúlyozott; a figura kissé előre hajlik, bevonja a nézőt látszólag eltökélt kifejezésével, mintha valamilyen küldetésen lenne. A lágy pasztell színek kellemes légkört teremtenek, felidézve a nevetés és kíváncsiság keverékét. Ez a darab nemcsak a művész képességét mutatja be, hogy szórakozást hozzon a portréhoz, hanem társadalmi kommentárként is funkcionál a karakterről—talán egy vizsgálata a kulturális sajátosságoknak és az egyének idioszinkráziáinak a korban. Az ilyen karikatúrák a 19. században népszerűek voltak, gyakran használták a közönség szórakoztatására humorral, miközben kritikát gyakoroltak a társadalmi normákra. A mű munkát hívja a nézőt, hogy álljon meg és gondolkodjon el nemcsak a megjelenített karakterről, hanem arról is, hogy a művész hogyan látta a körülötte lévő világot.