A műalkotás egy kidolgozott kerettervként bontakozik ki, ami a művész a bonyolult részletekben való jártasságának bizonyítéka. A kompozíció szimmetrikus, a középső üres teret díszes elemek keretezik. A külső széleket finom tekercsmotívumok határolják, amelyek éteri alakokat jelenítenek meg virágmotívumokkal összefonódva. A figurák klasszikus jellegűek, lebegő drapériával és stilizált pózokkal. Felül két fekvő figura fog közre egy téglalap alakú teret, talán szövegnek szánva, kiegyensúlyozott szimmetriát hozva létre. Az alsó rész figuracsoportot ábrázol egy olyan jelenetben, ami könyörgésnek vagy tiszteletadásnak tűnik. Gesztusaik és tartásaik a drámai feszültség és az érzelem érzését közvetítik. A művész vonalvezetésének és árnyékolásának mesteri használata mélységet és dimenziót teremt, életet lehelve a bonyolult részletekbe. Az összhatás a klasszikus és a dekoratív elemek keveréke, amely elegáns és emlékezetes légkört teremt.