A mű a szétmállott kőépület aprólékosan részletes képét mutatja be, ami látszólag egy részben romokban heverő épület; egy jelenet az ókorból. Egy lépcső a régi falak mentén emelkedik, hozzáférést biztosítva egy ajtóhoz, a múlt nagyszerűségét sejtetve. A történelmi hátteret idéző ruhákat viselő figurák lakják a környéket; néhányan a lépcsőn ülnek, mások kis csoportokban gyülekeznek, olyan tevékenységekben vesznek részt, melyek természetét nem lehet bizonyosan megállapítani. A tengeri madarak jelenléte életet és mozgást visz a statikus jelenetbe. A háttérben víz látható, a hajók kikötőt sugallnak. Az építészeti stílus a klasszikus szerkezeteket idézi, bemutatva a művész tehetségét a textúrák és a fény-árnyék játék megragadásában. A színpaletta, bár finom, földes tónusokat használ, melyek kiemelik a szerkezet korát és az általános nyugodt légkört.