A műalkotás a klasszikus fantázia birodalmába repít, amely a fény és az árnyék finom kölcsönhatásában fürdik; a kontrasztok tanulmánya. A keresztirányú árnyékolás mesteri használatával a művész olyan textúrákat idéz meg, amelyek életet lehelnek minden elembe. Tornyosuló formák, amelyek ősi boltívekre emlékeztetnek, kereteznek egy jelenetet, amely egyszerre monumentális és intim. A kompozíció szívében klasszikus öltözékű alakok drámai találkozásban vesznek részt, gesztusaik sokat elárulnak egy kimondatlan elbeszélésről. Felül egy üres tér fókuszpontként szolgál, talán szöveghez, a nézőket saját történeteik jelenetre való vetítésére hívva. Az általános benyomás az időtlen elegancia, egy vizuális költemény, amely visszhangozza az illusztráció nagy hagyományait.