Ez a lenyűgöző műalkotás egy hatalmas ókori egyiptomi templom belsejét ábrázolja, amelyet magas, díszes és színes hieroglifákkal borított oszlopok jellemeznek. A lótuszvirágszerű oszlopfők alatt az oszlopok méltóságteljesen emelkednek, és hatalmas kőgerendákat tartanak, amelyek egy halvány, felhős eget kereteznek. Az akvarell finom technikája a fény és árnyék finom játékát teszi lehetővé, amely szinte éteri minőséget kölcsönöz a jelenetnek, miközben kifejezi a tér monumentális és nyugodt hangulatát. Az oszlopok tövében álló apró utazók alakjai hangsúlyozzák a templom impozáns méretét.

A kompozíció a néző tekintetét felfelé irányítja, és az oszlopsorok között ritmikus építészeti mintát alkot, amely a templom hatalmasságát sugallja. A visszafogott földszíneket élénk kék, zöld és piros színek egészítik ki a hieroglifákon, gazdagságot adva, és megragadva az ókori fényűzést. Ez a mű lírai elmélkedésre hívja fel az ókori világról — titkairól, művészetéről és spiritualitásáról —, és elmeríti a nézőt egy olyan pillanatban, amikor a történelem és a képzelet összefonódik.