Két alak, kitűnő részletességgel ábrázolva, egy sziklás sziklán ülve egy hatalmas vízfelületet szemlél; a tenger egy drámai, szinte mitikus ölelésben találkozik az éggel. Egy férfi, hangsúlyosan gesztikulálva kinyújtott karjával, a horizont felé mutat; társa, egy visszafogottabb figura, mellette figyeli a jelenetet. A magasba törő fák függőleges kontrasztot alkotnak a víz és az ég vízszintes kiterjedésével, stabil érzést adva a dinamikus kompozíciónak. A művész fény- és árnyékkezelésének mesteri használata, melyet a bonyolult keresztvonalazás és pontozás révén ért el, mélységérzetet és atmoszférát kelt. Az ég a felhők viharos változatosságával van tele, melyek forognak és hullámzanak. Mintha a felfedezés és a szemlélődés története bontakozna ki a szemeim előtt, érzem a jelenet hatalmasságát, a szabad levegő szabadságát.