Ez a műalkotás, a derűs szépség egy jelenete, azonnal megragadja a tekintetet minimalista esztétikájával. A kompozíció egyszerű, de mély; egy család áll a vízhez vezető lépcsőn, alakjuk a naplemente élénk színeivel szemben rajzolódik ki. A művész finom, szinte éteri ecsetvonásokat használ, a jelenetnek lágy, álomszerű minőséget kölcsönözve, ami különösen a víz és a távoli hegyek ábrázolásánál szembetűnő. A színpaletta visszafogott, rózsaszín, kék és szürke lágy mosásaira épül, melyek a lenyugvó nap gazdag vörösét egészítik ki. A figurák elhelyezése és a horizont felé irányuló tekintet a kontempláció megosztott pillanatát hangsúlyozza, mintha közösen lennének tanúi a békés átmenetnek. A művész a tér és a korlátozott színek ügyes használatával hatékonyan teremti meg a béke és a harmónia érzését; az intenzív részletek hiánya a nézőt a reflexióra invitálja. A műalkotás a művész mesterségbeli tudásának bizonyítéka, egy egyszerű jelenetet vizuális költészet pillanatává alakít.