A jelenet csendes, szinte tisztelettudó légkörben bontakozik ki, melyet a tekercs köré gyűlt alakok finom íve hangsúlyoz. Egy pillanat, amely megfagyott az időben, megosztott élmények történeteit suttogva. Könnyű elképzelni a halk hangok morajlását, a papír suhogását, a szemlélődés súlyát. A művész finom vonalakból és tompított színekből álló választása – a lágy kékek, a lágy zöldek és a halvány semlegesek – a derű érzetét kelti. A kompozíció, kiegyensúlyozott, de bensőséges, a tekintetet az alakoktól a felül lévő keretezett képekhez vezeti, finoman erősítve a hely és a hovatartozás érzetét. Minden részlet, az ecsetvonásoktól a karakterek elrendezéséig, egy olyan narratívához járul hozzá, amely egyszerre univerzális és mélyen személyes. Úgy tűnik, az alakok figyelmesen áttekintenek valamit, talán egy műalkotást vagy írásos dokumentumokat. Egy bizonyos kort idéz, a kollektív befogadás pillanatát, ahol a közös figyelem és az együttműködés a mű középpontjában áll.