A műalkotás egy derűs japánkertbe repít, amelyet a monokróm tónusok lenyűgöző bemutatójában jelenítenek meg. A művész aprólékos vonalvezetése bonyolult részletek világát teremti meg. Egy hatalmas, csomós fa uralja a jelenetet balról, ágai ölelésként nyúlnak át a kompozíción, ellentétben a fölöttük lévő lombozat levegős könnyedségével. A művész ügyesen használja a fény és árnyék kontrasztját, a negatív tér játékát és a formák finom rétegezését.

A háttérben egy pagoda és hagyományos épületek emelkednek fenségesen egy domboldalon. Egy enyhén ívelt híd ível át egy nyugodt vízfelületet, a tekintetet mélyebbre irányítva a jelenetbe; apró figurák életet és mozgást sugallnak. A sakktábla mintázat a frontot alapozza, vonzza a nézőt és egy kis formális eleganciát ad hozzá. Ez a műalkotás a béke és a csodálat érzését idézi, a drámai kontrasztokkal és a gondosan elhelyezett részletekkel, a szemlélődés érzését és a gondozott kert csendjét keltve.