A mű egy bölcs visszavonulásának derűs jelenetét mutatja be egy sziklaoldalra telepítve, a távolba nyúló hegyek és víz látványával. A kompozíció egy hagyományos kínai pavilonhoz vonzza a tekintetet, ahol egy alak ül, látszólag elmélkedésbe merülve. Egy görbült fenyő kecsesen ível a jelenet felett, ágai és tűlevelei ellentétet képeznek a tagolt sziklaképződményekkel. A művész ecsetvonása finom, de kifejező, a szürke, zöld és barna árnyalatait használja a nyugalom és a magány érzetének felkeltésére. Az összbenyomás a csendes elmélkedés és a természettel való harmónia. Úgy érzem, mintha a mély béke helyére, a világ zajától menedékhelyre kerültem volna.