A műalkotás szívszorító szembeállítást mutat be: egy újrahasznosított tüzérségi lövedék, amely váza szerepét tölti be, kecsesen tartja a virágzó lótuszvirágokat. Ez a béke erős vizuális metaforája, a háború eszközét az élet és a szépség edényévé alakítja. A művész egyszerű, mégis felidéző stílusa azonnal lenyűgöző; a merész fekete körvonalak határozzák meg a formákat, míg a színek mosása – földszínek, élénk pirosak és friss zöldek – finom optimizmust sugallnak. Vonz, ahogy a művész használta a negatív teret, az éles fehér háttér fokozza a központi kép hatását. Két figura, talán a béke eszményét vagy egy békés világ közös reményét képviselve, csendes elmélkedésben áll a váza mellett, egy réteg elbeszélést adva. Emlékeztetnek arra, hogy a békéhez vezető út ápolást és gondoskodást igényel. Szinte érzem a lágy szellőt, és hallom a nap csendes suttogását.