A műalkotás egy békés tájra repít, ahol három alak egy utazásra indul. Egy szülő egy gyermeket visz, míg egy másik gyermek, talán egy testvér, mellette sétál, egy egyszerű pálcát szorítva. A művész mesterien használ egy korlátozott színpalettát, kiemelve a hegyek szürke skáláját, a figurák ruházatának éles kontrasztját és a távoli föld finom zöldjeit. A kompozíció vezeti a tekintetet, felhívva a figyelmet az előre vezető útra, amely egy távoli pagodához vezet, a remény jelzőfényéhez és talán a célállomáshoz. Ez egy olyan jelenet, amely visszhangzik a családi melegséggel és a felfedezés egyszerű örömeivel. Az ecsetvonás a hagyományos kínai festészet érzetét kelti. A lágy, folyó vonalak a tájat ábrázolják, a minimális részletességgel ábrázolt figurák pedig testtartásukkal sokat elárulnak. A tintamosás technikája egyedülálló mélységet kölcsönöz a műalkotásnak, lehetővé téve a néző számára, hogy érezze az ég súlyát és a járható út textúráját.