A műalkotás egy derűs pillanatot mutat be, mintha az élet egy csendes szegletéből ragadták volna ki. Egy kétszintes szerkezet, finom színmosásokkal visszaadva, rögzíti a jelenetet. A tető, hideg kék-szürke árnyalatban, lakóhelyet sugall, talán egy teaházat vagy egy tudós visszavonulóját. A figurák, egyszerű, de kifejező ecsetvonásokkal megrajzolva, a térben interakcióba lépnek; egy személy éppen felemel egy ablakborítást. A kompozíció kiegyensúlyozott, az épület kissé középről ki van tolva, ami arra csábítja a néző szemét, hogy bolyongjon. A művész ügyesen beépítette a természet elemeit, a szél fújta fákkal és a távoli hegyek sugallatával, jelezve az idő múlását és a világ nagyságát. A színpaletta megnyugtató; a tompa zöldek, barnák és kékek a nyugalom és a harmónia érzését keltik.