A műalkotás egy csendes, árnyékos utcára kalauzol minket, egy tökéletesen megörökített jelenetet, bonyolult részletekkel. A művész vonalvezetésben való jártassága nyilvánvaló; minden levél, minden árnyék és az épületek minden vonala hozzájárul a jelenet mélységéhez. A kompozíció kiegyensúlyozott; a nő, elegánsan öltözve, a kapunál áll, látszólag gondolataiba merülve, talán egy fontos döntés előtt megállva. A fény és a sötétség kölcsönhatása magával ragadó kontrasztot hoz létre. A sötét öltöny, amelyet visel, kiegészíti a fák és a ház által vetett árnyékokat.

A művész textúrákat megragadó képessége figyelemre méltó. Majdnem úgy érzem, mintha kinyújthatnám a kezem, és megérinthetném a fa kerítés durva felületét, öltönyének sima anyagát. Az éles monokróm paletta időtlen minőséget ad hozzá, a formákra és a narratívára irányítva a figyelmet. Az összkép a derűs elmélkedés; egy időben felfüggesztett pillanat. A gondos részletek és a szakszerű kivitelezés valóban lenyűgöző műalkotássá teszik ezt.